Könyvélmények: avagy Csernus kijózanít az álomvilágból! Még ha fáj, akkor is...

Sziasztok,

2015-ben úgy vettem észre szerettétek, így 2016-ban is úgy tervezem, hogy a könyves bejegyzések szerves részét fogják képezni a blognak. Mert olvasni jó. Nem csak a sztorik különlegessége miatt, hanem mert...az egy külön más téma. Most inkább Csernus könyveket hoztam, mert végre kiolvastam kettő régóta vágyott darabot! Na és hogy mik azok? Lejjebb kiderül! 

A kép forrása: moly.hu

A Nő-Csajsziknak

A Nő című könyve elég régen megjelent, viszont a fiatalabbaknak szóló kiadás 2015-ben készült el, és egy kicsit nekünk is szól, az Y ill. Z generációnak is - szerintem. Meg voltam győződve róla, hogy amúgy kedvesebb nyelvezetet fog használni Csernus, de rá kellett jönnöm, hogy bizony nagyon is hű maradt önmagához, még ha ez néha nem is tetszett a könyv során. Azt el kell ismerni ez az őszinteség és szívet szaggató felismeréstan igenis hatásos lehet, főleg ebben a "besöprök mindent a szőnyeg alá" típusú embereknek. A  Nő c. könyv utolsó 2-3 fejezete lett átvéve, a többi fejezetben bőven vannak újdonságok, igaz kell hozzá egy kis befogadóképesség is. Az a baj, hogy nagyon sok, velem egyidősnél, de a fiatalabbaknál is azt látom, hogy ha nem mézesmázosan van megfogalmazva valami, akkor hajlamosak megsértődni és egy ördögnek titulálni az illetőt. Így bevallom, nem tudom mennyire fog célt érni ez a könyv, annak ellenére, hogy hasznosítható, életszagú dolgokról ír benne a doki. Én szerettem, mert van egy bizonyos szintű önkritikám és el tudom viselni, ha nincs igazam, egy bizonyos pontig. Bár néha tök úgy tűnt, mintha a nőket jobban hibáztatná a kialakult helyzetekért, és ez a hozzáállás azért nem mondható nem elfogultnak, vagy igazságosnak.

A kép forrása: moly.hu

Csernus Imre: A kiút

Ha van könyv, ami ízekre szed, akkor ez az. A bevezető szövegben is írja, és az első fejezetekből is kiderül, hogy az Y generációnak készült többnyire ez a köttetés, hiszen elvileg mi fogjuk kitermelni az ő korabeliek nyugdíját- ennek ellenére nagyon is letorkolónak éreztem néha. Nyilván, sokunk előtt nem voltak hiteles anyukák, apukák, felnőttek maguk körül, de szerintem az sem túl egészséges hosszabb távon, ha mindent rossznak könyvelünk el. Naná, ha minden rendben lenne, akkor nem lenne szükség a könyvre.

Keményen kimondja az igazságot az író, sokáig van egy "igen, ez így van"-és bólogat az ember azon, hogy mennyire igaza is van a soroknak. Elég nyersen fogalmaz, még talán jobban is, mint a többiben, de sokakra ez hat(hat) inkább mint egy sima "ejnye-bejnye". Azt a tényt pedig ne felejtsük el, hogy többnyire felnőtteknek készült ez a könyve (legalábbis az Y generáció tagjai javarészt már felnőttek), így itt nem biztos hogy helye lett volna a mismásoló virágnyelvezetnek.

 Ki lehet olvasni elég hamar, de én azt mondom, hogy érdemes egy kis időt adni az ülepedésre, mert muszáj kicsit elgondolkodni 1-1 fejezete után- még ha fáj is. 

Nem egy tündérmese, az igaz, de aki változtatni szeretne, az jobb is, ha nem tündérmesét olvas, szerintem ebben egyetérthetünk sokan... ugye?

Aki változtatni szeretne és meg is érett rá, annak erősen ajánlom, de ehhez is kell egyfajta nyitottság és gondolkozó képesség, mert ha csak megsértődsz a leírtakon és bevágod a könyvet a sarokba, abból nem lesz tényleg semmi. Sem most, sem a jövőben. Ha kell, akkor készülj fel rá hogy lelkileg mire várhatsz/számíthatsz, de sokáig nem érdemes húzni. Aki akar, tesz is a változásért, akár fáj, akár nem. 

Összegzés:

Ha ajánlanom kellene, akkor A Nő-Csajsziknak c. könyv 5-6 fejezetét  szívesen elküldeném a férfiaknak is olvasásra, A kiút viszont tényleg azoknak való, akik akarnak is változni. Aki nem akar magától, vagy retteg tőle, és csak a muszáj miatt teszi azt, annak nem lesz foganatja- talán csak akkor, ha először egy kisebb dózissal kezdi, de ezt embere válogatja. Mindenesetre, én szeretem a doki könyveit, mert elég kijózanítóak a mai világban, a sok cukor mázos "minden rendben lesz" könyvek mellett. Pont emiatt egyedi, még ha ez fájdalmas is olykor. Bevallom, én inkább ezt adnám kötelező olvasmányként a 17-21 éves korosztálynak, de ha 25 évesen olvassa el valaki a könyvet, akkor sincsen lemaradva semmiről. Hozzáállás kérdése az egész, aki befogadó, az úgyis elgondolkodik az elhangzottakon. 

Ki szereti a Csernus könyveket? Olvastatok tőle már? Tervezitek?