2015. június 3., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!}-Tavalyhoz képest...

Sziasztok! 




Kicsit elszámolós, számadásos a mostani téma. Nekem mondjuk ez jól jön a blogszületésnap alkalmával, ami vészesen itt van a nyakamon, de arra még egy külön bejegyzést gondoltam, bár a mostani is elég hosszú lett, így lehet elég lesz belőlem. Azt hiszem ki blogszületés napozzuk magunkat az elkövetkezendő két-három hétben, amennyiszer le fogom még ezt írni, te jó ég...:) 




Tavalyhoz képest sok minden változott a blogon, igaz nem kinézetre, hanem leginkább a friss bejegyzések ügyében csappant meg igazán az arány. Kinézetben és tartalomban akkora változást nem észleltem, mondjuk könnyen beszélek, mert a blog kinézetéhez nem nagyon nyúltam hozzá. Pedig tervben van, csak nálam minden kb. 5x annyi ideig tart mint másnál. Jó munkához idő kell. (A rosszhoz meg még több. :)) 

Talán a legnagyobb változást tavalyhoz képest én éltem meg, mert elég sok minden volt a blog körül, volt amit tudtam kezelni, de volt amit nem igazán, így inkább sürgősen búcsút vettem az adott együttműködéstől, vagy éppen ők tőlem, mert nem tetszett az illetékesnek az, hogy valami nem csak szupi jó lehet. Régen értetlenül álltam az ilyen eset előtt, meg azelőtt is, hogyha felkeresett, majd végül eltűnt egy cég, mint szürke szamár a ködben. Ma már úgy vagyok vele, hogyha nem kellettem, akkor annak megvan az oka. 

Sokszor elgondolkodtam azért, hogy merre menjen tovább a blog, mert különösebben nem érzem sikeresnek. [(Rosszul fogalmaztam: nem éreztem úgy, hogy számotokra nagy siker lenne ez a blog, néha az is felötlött bennem, hogy nem igazán szereti senki sem a blogot. Olvassátok, mert van, mert van friss bejegyzés, és ennyi.)] De az utóbbi történések az iskolámból is elrettentésül szolgálnak a számomra, így csak megerősítettek abban, hogy jobb, hogyha ezt az egészet tisztán viszem továbbra is. Mutyizgathatnék, meg számlázhatnék, meg így-úgy seftelhetnék, meg nagyon cukin előadhatnám magam 1 használat utáni véleménnyel, de megvan az a bája ezeknek a dolgoknak, még pedig az, hogy minden kiderül. Lehet évekig nagy csönd lenne, de ha robbanna a bomba, akkor nagyot szólna, és ilyen dolgokhoz azért ha a nevem kapcsolódna, hát nem igen moshatnám le magamról. Persze most sokan felhördülnek, hogy de okosan kell csinálni, meg kell vezetni a látogatókat és akkor nem lesz gond. De, gond lesz. Akárhogyan csinálja az ember gond lesz belőle.:) Néha azonban elbizonytalanodom, hogy most jó-e ez az egész, megéri-e kitaposnom azt az ösvényt és úgy előre jutni, hogy munka és valamiféle érték van mögötte, nem pedig...valami más. Csak néha, az az érzés kerít hatalmába, hogy mintha sokaknak mindegy lenne ez az egész, hogy mit ír le egy blogger (legyen az akármilyen blogger!), és ez rossz érzéssel tölt el, amikor eszembe jut.




Bármi van, és azt szeretném, hogy a blog egy kicsit előrébb mozduljon, az utóbbi időkben úgy érzem nagyon sokszor a közönnyel ütközöm össze a látogatók részéről. Mintha valami rosszat csináltam volna és ezzel próbálnának sokan büntetni, pedig tudom hogy nem történt semmi olyan. Én nem tudom mi lehet a baj, sokszor agyalok, próbálok rájönni, mi az amit rosszul csinálhatok, min kéne változtatni, esetleg én vagyok-e túl sok, vagy a humor, vagy más, személyes okai vannak ennek(?). De rájöttem az örök igazságra, hogy ha mesterségesen változtatnék bizonyos dolgokon, akkor azok nem lennének olyanok, mint amilyen én vagyok. Játszani meg az eszemet nem akarom, felesleges, szerintem le is jönne sokatoknak hogy valami nem oké. Meg ami nincs, azt nem lehet játszani...:D  Ez ilyen belsős gagyi humor, bocsi, de az ilyen magas labdákat muszáj elsütnöm. Ha már belsős humor... 



A másik, ami mindenképpen említésre méltó tavalyhoz képest: Mea és a tőle kapott barátság, ami végigkísér a mindennapok során. Hatalmas értéket kaptam, nem hittem volna akkoriban, hogy a "bjúti" blogvilágban megtalálom a "páromat", akivel úgymond nagyon sok kérdésben passzolunk. Sokszor éreztem magamat egyedül a gondolataimmal a blogolással kapcsolatosan. 
Vagy ha nem is egyöntetű a véleményünk, akkor meg tudunk lenni, és nincs sértődés és nem repkednek a nemi szervek. Vele egyértelműen nyitottunk egymás felé, és hála az égnek, egészen sok mindenben lettünk egymás támaszai, nem csak blogos ügyekben, pl.: a jó öreg vizsgaidőszakot is sokszor együtt vészeljük át. És akadunk ki, hogy hol van már a beírandó jegyünk.( Írják be. De tényleg írják már be.Percenként lessük a rendszert és még mindig nem írták be, hát ez hogy van?-csodálkozunk rá.) Sosem felejtem el, ahogyan egyszer Mea azt írta nekem, hogy olyan a" Neptunom mint a Góbi sivatag, még a szél sem fúj rajta", olyan jó hasonlat volt, hogy még ma is nevetek ezen a megállapításán. 

Tavalyhoz képest elég sok dolog történt. A blog is idősebb lett, és én is idősödöm, más dolgok is kezdenek foglalkoztatni, az ízlésem is változik.  Mi több, el kell(ene) gondolkodnom a jövőn is, mert sok minden képben lesz majd, előreláthatólag 2 éven belül. Életemben először válik az előttem álló időszak valami képlékennyé, amiből sok minden kisülhet, és ez egy kicsit rémisztő tizen akárhány év megtervezett tudatos választása alapján. Azelőtt mindig meg volt jelölve az út, amin végig kell menjek, mindig tudtam rögtön, hogy na ha ezt elvégzem, na ha ezt befejezem akkor ez és ez lesz rögtön utána, de most én sem tudom, hogy mi is lenne jó nekem. Ezekben a választásokban pedig az a rémisztő, hogy csak évek múltán derül ki valamiről, hogy jól döntöttem-e...Habár elvileg nincsenek jó és rossz döntések, én azért nem szeretnék sohasem úgy visszagondolni az éveimre, hogy úristen elpazaroltam az időt és sokakhoz hasonlóan valami begubózott zsémbes irodai szökevénnyé változtam (Tisztelet a kivételnek!). 

Azért remélem nem írtam semmi félreérthetőt. Volt amit most jól esett kiadni magamból mert elég régóta kavargott bennem, bár arra is kíváncsi vagyok, hogy mi jár a Ti fejetekben, erről az évről. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szia!
Jó, hogy itt vagy! Ha van kedved, szólj hozzá a bejegyzésekhez.
Egyéb esetekben kérlek ,ide írj: szepsegcsakneked [kukac]gmail(pont)com