Sziasztok!
Egy kis újdonság a VKP háza táján: most már nem egyencímek lesznek, hanem mindenki maga ad címet a bejegyzésének. Így csak találgatni tudtok a bejegyzések elején, hogy miről is lesz szó. Na jó nem, igazából ez a kreativitás kibontakozásának a segítése miatt lett így. A mai téma eléggé akcióba vág, ugyanis múlt héten volt pontosan erre a szituációra egy eset, mégpedig most a Blogolásból meg lehet élni? c. bejegyzés jön.
Elég megosztó téma, már csak azért is, mert lehet hogy sokan most épp arra várnak, hogy na vajon mikor ugrik ki a nyúl a bokorból, mikor lehet valakire rásütni azt, hogy csúnya blogger, pénzért blogol, hát hogy képzeli, meg amúgy is....
Kezdem az elején: itthon ez az egész szerintem még csak gyerekcipőben sem jár. Sőt, még totyogásnak sem mondható. Köszönhető ez az elmaradásunknak és a fekete-fehér rálátásnak, amiben egy ideig én is éltem. Anno én is elítéltem azt, ha valaki pénzért blogolt, de egyszer Urban-Eve Via volt az, aki nagyon jól megfogalmazta ezt pénzért blogoljunk dolgot. Szó szerint nem keresem most vissza, de a lényeg az annyi hogyha tudsz azonosulni azzal amit reklámozol, akkor nem a lelked adod el, hanem a lelked teszed bele ebbe a dologba, amiért nem szégyen ha pénzt kap az ember. Nekem legalábbis ez jött le akkoriban. Bár, nekem legalább lefőtt a kávé belőle, és nem a mai napig őrjöngök ha meglátok valami kontentet a világhálon hogy húúú ezek a szemetek biztosan pénzért csinálták ezt a bejegyzést/reklámot/jó véleményt bármiről, legyen az film, könyv, kozmetikai termék. Ez egyszerűen nem így működik itthon.
Bár tény és való, pénzes felkérést már kaptam, de nem éltem vele sohasem, mert 1. akkoriban nem éreztem volna korrektnek, hogyha elfogadom 1,5-2 éves blog létemre nem gondoltam volna, hogy nekem ezt meg kell lépni, 2. magamban is csalódtam volna, az akkori nézeteim miatt, 3. azért a Ti reakciótoktól is tartottam akkoriban. Elvégre nem mindenki tartja ezt jó dolognak, sőt, sokan inkább megvetendőnek gondolják, amiért a bloggert meg kell hurcolni úton útfélen és ha szerencsétlen ne adj Isten belefáradna, akkor még egy jó nagyot kell rántani rajta.
De ebben nem a meghurcoltatás az igazi sunyiság, hanem az, ahogyan az emberek szépen, finoman érdeklődni kezdenek róla ask.fm-en, vagy a blog egyéb csatornáin keresztül (mennyit fizet, kicsoda, mi az), gondolom a Youtube lehetőségeiről nem kell beszéljek. Amint kiderül a tarifa, vagy az hogy valaki ezzel egy idő után pénzt mer keresni, akkor sokan előveszik a kis kardjukat, vasparipájukat és kb. fölnyársalják az illetőt, hogy ő ezt hogy meri. (Persze, aki ezt az egészet alattomosan csinálja és nem értesíti a látogatóit, hogy ez egy fizetett hirdetés volt pl. egy bejegyzés végén, az lehet megérdemli azt, amit utána kap, de ezek az extrém esetek szerintem.)
Itthon szerintem kevesen tudnak megélni ebből, talán sokat mondok, ha ezt az egészet számszerűsítem 9-10 emberben összesen. Aztán vannak azok a fiatalok, akik úgymond a zsebpénzüket keresik meg így, de az az összeg meg nem a megélhetés téma.
Most ott tartok, hogy itthon nem csak feltétlenül a lehetőségek számát lehetne növelni, hanem az elsődleges gond ennek a dolognak az elfogadásával van. Mert van aki ezt könnyű kereset szerzési lehetőségnek tartja. Múlt héten tudtam meg, hogy a Youtuberek csak" összerinttyentenek" egy videót és halálra keresik magukat. Azt hiszem erről az illetékeseket kellene megkérdezni, hogy mennyire is rittyentés és könnyű munka ez az egész. Nekem van egy olyan sejtésem, hogy nem 5 perces munka ez. De akár a blogírást is mondhatnám ide...szöszölős ugyan, de sokan szeretik csinálni.
Ha ez a szeretem dolog pedig összekapcsolódik azzal hogy még meg is tud belőle élni az ember, az maga a mennyország, mert akkor egy napot sem kell dolgoznia az illetőnek. Igen, lehet ezt irigylik mások, nem is a pénzt, hanem azt, hogy valaki olyasmivel keres pénzt, amit szeret csinálni. Elvégre hány ember mondhatja ezt el a munkájáról? Még egy volt középiskolai tanárom mondta azt, hogy 1000-ből ez 1 embernél valósul meg. (Főleg az itthoni hozzáállással ez az arány lehet hogy még rosszabb is...)
Mindenesetre, én csak úgy támogatom/fogadom el más bloggereknél/vloggereknél az ilyesmit, ha egyezik az én értékrendemmel és senki sincs átvágva a palánkon. Sem én, sem a közönségem, és természetesen az se, akinek a munka készül. Ezt csak így lehet hosszabb távon csinálni, rövidebb távon hol jó, hol nem jó, de ha egyszer kibukik valami, akkor utána nehéz visszaszerezni a bizalmat. Akinek van egy kis sütnivalója, ezt nem kockáztatja meg! :)
Saját magammal kapcsolatosan nem tudom hogy elfogadnám-e azt, hogy pénzt kereshetek a blogommal, vagy esetleg egy csatornával. Nem mondom azt, hogy elzárkózom tőle teljesen, csak akkor sok minden megváltozna..nagyobb tudatosság várna rám, ami lehet keretek közé szorítana és a végén még a legkisebb alkotási vágyat is kiölné belőlem-ettől meg bevallom félnék belevágni. Mindenesetre, ha bármi van, úgyis tudni fogtok róla Ti, mint olvasók. Ahogyan a tesztelésre kapott termékeknél is feltüntetem hogy mi az amit kaptam, és mi az amit nem, szerintem itt is hasonlóképp járnék el. Bár, nem hiszem, hogy ez a veszély fenyeget..
Ezek lettek volna az én gondolataim, remélem azért túl nagy pusztítást nem okoztam az előbbi sorokkal, de az utóbbi idők történései és félreértései a blogvilágban már szerintem amúgy is kicsit tisztázásra szorultak..vagy legalább arra, hogy beszéljen róla az ember. Elvégre be lehet ezeket a dolgokat söpörni a szőnyeg alá, csak idővel a szőnyeg alatt egy nagy szemétdomb lesz, olyan, amit már nem lehet eltakarítani.....ezért bűzlenek már az ilyen dolgok a többségnek, mert nem beszélünk róla eleget, vagy kellőképp világosan.