{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Egy blogposzt születése

Sziasztok!

Ééés ismét belecsöppentem a VKP életébe. Az elmúlt három körből sikerült kimaradni, ilyen-olyan okok miatt, de remélem, most már rendesen oda tudok figyelni az időpontokra és nem jön közbe semmi. Nem ígérek semmit, csak próbálok előbbre gondolkodni már.

Most az "egy blogposzt születése" c. folyamatot fogjuk végigvizslatni a csapattal, ki-ki a maga szemszöge szerint. Íme az enyém:

Szerintem a legtöbb emberben tévesen él az a gondolat, hogy hogyan is születik meg egy blogbejegyzés. persze külföldi oldalakon (meg lassan itthon is ezt veszem észre), egyre több az olyan sterilen beállított környezet:Macbook, Iphone cuccok szépen elterítve, egy asztalka amin igazából kb. semmi sincs, ezért tűnik rendezettnek. És ennyi. Mint egy kihipózott steril valami..Valahogy nekem idegen ez a környezet. Nem azért szólom le ezt most,mert nincs pénz rá, ne értsetek félre. Egyszerűen idegen ez az egész, valahogy nem fest hiteles képet az alkotóról és az alkotásról elképzelt fogalmaimról. Persze az is lehet, hogy másnak meg az én katyvasz dolgaim nem jönnek be. Sőt tuti. 

Szóval, az az igazság, én a blogposzt születését valahogy nem ezen az egysíkú környezeti tényezők fonalon képzelem el, hanem már sokkal előtte megfogalmazódik bennem a gondolat, fejben. Igen, mert itt kezdődik el minden. Van olyan témám, ami már fél éve beékeli magát az agytekervényeim közé és néha egyszerűen csak kipattan magából. Legyen az szépség téma, vagy éppen más személyes. Ezután komolyabban elgondolkodom rajta, ha úgy tetszik akkor "ízlelgetem" és számításba veszem, hogy mit lehet kihozni belőle. 

Nem egy bejegyzésem nem került ki különböző okok miatt, általában a következők a gátló tényezők: erről nem régiben írtak, erről túl sokan írtak, most ezt a témát valaki épp' előttem kapta fel, nem akarom hogy lemásolósnak tűnjek, mert sok a kritikuslelkű látogató, aztán megkapnám a magamét. Szóval, mondhatjuk azt is hogy az ötletek legalább egyharmada a kukában végzi, mert nem érzem annyira jónak, hogy kiadjam az éterbe. Persze az egyediségről is lehetne vitatkozni, mert ahogyan utána nézegettem Pinteresten annyi cikk ötlet van manapság, csak úgy ontják magukból ezt a külföldi blogok, úgyhogy lehet már tényleg nincs új a nap alatt... Ámulok és bámulok néha a listákon, nézzétek csak például a következő képet! :)  Elképzelhető, hogy rá fogok szokni arra, hogy néha innen szemezgessek. Ezeket a címeket amúgy is, bármire rá lehet húzni! 

A kép forrása

A megvalósítás maga egészen más tészta. Legyen régebbi vagy éppen akkor kipattant az ötlet, általában kell egy normálisabb, nyugalmasabb időszak amikor megírhatom. Szerintem rettenetesen rácáfolok egy igazi blogger fogalmára, mert este nagyon ritkán készülnek bejegyzések a kezeim alatt. Akkor már bepilledek, mással foglalkozom, fejben készülök a másnapra, nem tudok úgy írni olyankor, hogy azt mondjam: ez tiszta szívvel íródott. Mármint úgy tiszta szívvel tudjátok, hogy igazán rá tudjak koncentrálni a folyamatra. Inkább napközben vagyok igazán aktív, mondjuk ezt a koránkelési életmódhoz tudnám kötni- alkalmazkodnom kell(ett). A legtöbb bejegyzés pedig délután születik meg nálam, néha-néha reggelente, hétvégétől függően.

A környezet maga pedig más és más, néha időszaktól függő: vagy ágyban sikerül elkapnom a gondolataimat, vagy pedig kiülök az előterünkbe és egy jó vasalás-ruhapakolás után eszembe jut, hogy régen írtam már, épp' ideje egy kicsit lélekben regenerálódni. Az asztalon pedig sok minden megfordult már: könyvek, füzetek, nyomtatott sajtóanyag, és sokszor az a termék maga is, amiről írok. Kirakom magam elé a terméket és felelevenítem hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem a használata, a kinézete, majd utána jönnek csak a vélemények. Helyzetenként előrfordulnak körömlakkok, jegyzetek, naptárak, vagy éppen az a tanulnivaló amivel küzdök jelen pillanatban is. Néha a bécsi vásáros bögrém, amikor torokfájósan elvagyok magamnak és a környezet megnyugszik, hogy végre nem beszélem tele a fejüket.

A legvége az szokott lenni, hogy átolvasom a bejegyzést, vagy néha hanyagul kihagyom ezt a pontot, választok képeket, és közben néha zsörtölődöm magamban, hogy más az ilyen inspirációs elbeszélgetős bejegyzéseihez milyen jó képeket talál/választ, én meg annyira szerencsétlen vagyok, hogy még a kereső se segít ki. Végül kikerül a bejegyzés, hála a közzététel gombnak, és utána jön az örömteli várakozás, hogy esetleg titeket is megmozgatott-e az írás vagy esetleg csak nekem volt olyan fontos az adott téma és lehet amúgy meg a kutyát se érdekelte.

Ui.: Amikor először publikáltam a neten, a régi oldalamon, akkor minden bejegyzés először kézzel készült és csak utána mertem legépelni. 

Na és szerintetek hogy születik egy blogposzt? Ti így képzeltétek el az én esetemben?