Sziasztok!
Még régebben,
djkatybeauty oldalán volt egy bejegyzés, ami elgondolkodtatott erről a témáról illetően. Elvégre, ez egy mindenkit érintő dolog, akár egy bloggerrel történik meg, akár egy olvasóval, vagy éppen kettő az egyben van jelen az életében annak, aki blogot is olvas, és éppen blogot is vezet. Jó esetben mindkét végletet sikerült megtapasztalni, de, van amikor csak az egyik az, amiről nyilatkozni tud valaki. Én személy szerint mindkettőt átéltem, de egy a lényeg: azt hiszem ezt a leiratkozás dolog, talán pont egy blogger az, akit igazán szíven talál, és nagyobb jelentőséget ad neki, mint az, ami valójában. Jó magam is így voltam vele, aztán meginterjúvoltam pár embert, majd egy homlokon csapás következtében rájöttem, hogy hát persze, erre miért is nem gondoltam. Most mégis úgy gondoltam, hogyha már tipródtam ezen a témán és tényleg el is gondolkodtatott, talán jobb lenne kiadni magamból. Meg amúgy is bejelentettem Katy oldalán, innen már nincs visszaút..:)
|
A kép forrása: http://cutelypoisoned.files.wordpress.com/2012/08/why-you-unfollow-me.jpg |
Első körben csak a saját kis gondolataimat osztanám meg, utána jönnének azok a lehetőségek is, amikre nem gondoltam azelőtt.
Szerintem a legtöbb blogger úgy van vele, hogyha bárhol kevesebb lesz a követők száma, akkor valamit rosszul csinál, valamit elrontott, vagy éppen már nem jó abban, amiben hajdanán az volt. Ezen kívül persze vannak más okok, amik miatt én iratkoztam le végül blogokról. Ilyen volt az, hogy az illető mindig az harsogta, hogy az ÉN blogom, az ENYÉM, az ÉN blogom ÉN váram, ne szólj bele ÉN dolgom. ÉN ÉN ÉN. Ilyenkor volt az, hogy azt mondtam magamban, hogy jó ha ennyire terítéken vagy magaddal együtt akkor legyél jó magadnak. Már szinte megijesztett az, ahogyan az egoizmusnak egy olyan formája bontakozott ki a blogon, ami szerintem még egy királyság esetében is sok lett volna. Így hagytam az egészet a fenébe. Szerintem lehet ezt a "én blogom én váram"-féle dolgot úgyis kezelni, hogy nem minden megnyilvánulással tolja ezt egy olvasó képébe az ember, hanem szolidabb formát ölt. De aztán, lehet ezzel a véleményemmel egyedül leszek. Minden esetre, hiszek abban hogy az olvasó és a blogger is tud közösen olyan nevezőre jutni (akár a témákat illetően is), ami mindenkinek kedvez. Én például nem biztos, hogy minden ötletet megvalósítok, de volt olyan, ami nem tetszett, majd végül a saját szájízemre formáltam. Amolyan a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad effektus.
Aztán, volt olyan aki az elején szimpatikusnak tűnt, de végül kiderült, hogy nem olyan, mint amilyennek gondoltam. Nyilván csak egy szeletet mutat meg az ember magából a blogon, emiatt nem is neheztelek az illetőre, egyszerűen másnak gondoltam mint ami. Itt is inkább a leválást tartottam a legjobb formának.
Majd egy kicsit messzire menő rémképek kezdtek felsejleni bennem. Mi van ha valaki amiatt iratkozik le, mert már nem tart elég hitelesnek? Vagy éppen megunta a témákat? Vagy már nem is hasznos a blog számára?
Aztán persze magamban is önvizsgálatot tartottam. Tudom, hogy volt olyan, aki amiatt iratkozott le a blogról, mert nem értettünk egyet valamiben és ennek a vége ő szerinte egy vita lett, szerintem meg egy normális beszélgetés volt.
Bár azt észrevettem hogy, van olyan látogató aki túlzásba esik és hajlamos azzal büntetni (vagy bűntudatot kelteni?), hogy leiratkozik a blogról, vagy éppen fenyegetőzik vele. Ezt sosem tudtam hova tenni, ha nem tetszett huzamosabb ideig valami egy adott blogon, inkább kihátráltam az életéből, bár így is inkább zugolvasó vagyok.
|
A kép forrása: http://www.mediabistro.com/alltwitter/files/2009/03/twitter_unfollow.jpg |
Viszont, tök érdekes megfigyeléseket meséltek nekem a lányok, amikor felvetettem ezt a témát, így ha nem gond, egy párat megemlítek közülük.
Kezdeném a legegyszerűbbel: nem is biztos, hogy tudatos leiratkozás történik sokszor. Lehet az ok egy e-mail cím megszűnése, vagy éppen véletlenül az unfollow gombra való kattintás tegyük fel bloglovin'on. Utóbbi velem esett meg egyszer véletlenül, lelassult a gép és én nem voltam túl türelmes, hát durr bele lett a vége. Még szerencse, hogy utólag visszagörgettem. (És bocsánat, ha valakire a szívbajt hoztam!:D)
Hallottam olyanról is, ahol az illetőnek úgymond telítődött az, hogy kiket követhet, így kénytelen volt pár blogról leiratkozni, hogy újakat tudjon bekövetni. (Ez amúgy, valamilyen szinten hízelgő is, nem? Elvégre, a másik már annyira ismeri az adott blogot, hogy már fejből tudja a címet, nem kell attól tartania, hogy esetleg elfelejti.) Bár, ez néha hatalmas hiba is lehet, hiszen van aki utólag változtat címet. Ilyenkor lehet megőszül az ember, mire újra megtalálja a blogot....De szerencsésebb esetben, erről a blogger ír már ideje korában, nem csak zsuppsz eltűnik az éterben.
Ebből az egészből csak azt akartam kihozni, hogy nagyon sokan inkább negatívan tekintenek erre a dologra, holott néha egy minimális pozitívum is rejtőzik a dolgok mögött (itt: utolsó példánál pont).
Amire érdemes figyelni, hogy milyen mértékűek ezek a leiratkozások és mi miatt következnek be. Ettől függetlenül, sajnálom, ha valaki úgy dönt, hogy mégsem kíváncsi a blogra, de szerintem ez még mindig egy kulturáltabb formája a nem tetszés kifejezésének, mint az, hogy valaki odaböffent minden bejegyzés végére egy olyan szösszenetet, hogy sz*r, ronda.
Igaz, a kíváncsiság attól még megmarad az emberben, hogy ugyan mi történt, mi volt az oka az egésznek, de ugye ez sokszor nem kerül a felszínre, pedig szerintem néha segítene. Pláne, ha normális köntösbe tudja bújtatni az illető. Nem kell nyalás legyen, félreértés ne essék, ilyen dolgokra nem vágyom, sőt, örülök ha valaki őszintén el tudja mondani a baját és pontos példákat is tud rá hozni, hogy mi volt a rossz. (Szerintem a legtöbb baj ebből származik, hogy valaki csak leír valamit, és én se tudom néha, hogy mire lett értve egy-egy dolog. A pontosabb körülírás pedig sokszor segítene. Nálam legalábbis így könnyebb szót érteni, az tuti, mert akkor tudom hova kapcsolni a dolgokat.)
De van különbség sokszor, hogy milyen formában adja ki valaki a véleményét. Hiába írja oda, hogy nem bántásból írja, ha a komment végén az szerepel, hogy ronda vagy, menj a p*csába, az ilyen ember minek ír blogot, stb. Ott már néha úgy érzem, csak szőrszálhasogatás van a dolgok mögött, mintsem egy valódi probléma. Ez nem csak erre a blogra igaz, általában sok helyen látom ezt a viselkedésformát. Egy kicsit talán megnyugtató, hogy akkor néhanapján mégsem mi vagyunk a helikopterek..
Persze, nyilván ott van a rossz oldal is, de ettől tekintsünk el jelen esetben. Nem akarom amúgy sem lehúzni a hangulatot, ha már a végére valahogy sikerült ebből kihozni azt, hogy nem mindig rossz dolog ez a leiratkozás. Nyilván rosszul esik, csak ne felejtsük el, hogy nem mindig a totális rossz szándék az, amivel valaki megközelíti ezt a dolgot.
De, ha itt tartunk, kíváncsi vagyok a Ti tapasztalataitokra is! Meg úgy általánosságban is, tudom nagyon megosztó a téma, de szívesen olvasnám mások boncolgatásait is.