2014. december 17., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Karácsonyi kívánság

Sziasztok!
 
Régen volt VKP bejegyzés a blogon, volt ami elfelejtődött, volt ahol én számoltam el magam, és olyan is volt, ahol nem éreztem magam annyi merszet, hogy kitárulkozzak olyan mértékben, amit a cím megkívánt volna.

 
 
Most a Karácsonyra való tekintettel mindenki a kis kívánságait fogja megosztani veletek. Összedobhatnék én is egy kívánságlistát, mert lenne mi felkerüljön rá tárgyakban, mégis úgy gondolom, hogy talán nem ez kellene a legfontosabb dolognak lennie a mostani helyzetben. Na nem kell megijedni, nem fogok a világbékéről, a szegények segítségéről, a globalizáció problémáiról szenteskedni, ezt tegye meg az, akinek csak a szája jár és csak magának harácsol össze mindent mégis ha bármi olyan probléma merül fel, akkor ő veri a legjobban a mellét. Sorry, not sorry. Kinek nem inge, ne vegye magára. Kinek inge, az meg öltözködjék gyorsan.   És itt jön képbe az, amiről írni is akartam nektek.

 
 
 
Aki régóta figyelemmel követi az oldalt az tudja, hogy nem úgy mentek itt a dolgok, mint ahogy most kb. 3 hónapja megy. Sokatoknak feltűnt, hogy igen a posztok ritkábbak és akik követnek Fácsén, azok nagyjából azzal is tisztában vannak, hogy még mindig nem állunk a helyzet magaslatán. (Sem én, de lehet még az orvos sem.)Valahogy megállt az élet nálam a kórház-suli-otthon háromszögön belül, bár bevallom igazán büszke vagyok magamra, hogy az állapotomhoz képest néhány nehéznek bizonyult tárgyból még így is jobban virítottam, mint egészséges társaim, akiknek nem 3 hónapja váltakoznak a pokolian szar-néha elviselhető reggelek és esték.  Mindegy, azt akartam ebből kihozni hogy mivel  éjjeleim nem voltak, meg úgy semmi sem volt normális, idővel én is eléggé türelmetlen lettem. Másokkal szemben is, magammal szemben is. Utóbbi nem nagyon lep meg, azt eddig is tudtam, hogy magammal szemben az vagyok, de most aztán minden kijött. A helyzet komolyságával akkor szembesültem igazán amikor azokkal találkoztam, akiket igazából nem látok mindennap, vagy csak ritkán, és hát nem esett jól túlzottan amikor megmondták hogy eléggé szarul nézek ki.( Hát igen, nem mindegy az hogyha valaki kétszámjegyű kiló mennyiségtől szabadul meg sporttal és étkezéssel, vagy mindezt sorvadva teszi meg.)
 Igazából itt jönne képbe a karácsonyi kívánság dolog, hogy én csak meggyógyulni szeretnék/szerettem volna  Karácsonyra. Kár, hogy erre esély sincs, a vizsgaidőszak pláne csak rosszabbított a helyzeten. Megállás meg nincs, mert aki lemarad, az kimarad ebben a kutya világban.
 
Arra akartam csak felhívni a figyelmeteket, hogy nem csak az a kétféle kívánság van a világon ahol 1. csak magára gondol az ember és tárgyakkal próbál kompenzálni, vagy 2.éppen szentet játszik és azt papolja hogy ne merjen senki semmit kérni, csak a világbékéről és a sanyarú sorsú emberek helyzetének jobbá tételéről szólhatnak a kívánságok. Van egy harmadik mód is, még pedig az, ha az ember magára figyel, és mindezt nem tárgyakkal teszi meg, hanem igen is megbecsüli azt /és örül annak, amije van és nem kér sem többet, sem kevesebbet hanem egyszerűen értékeli és átgondolja a dolgait, ne adj Isten, számot vet magával. :)

 

4 megjegyzés:

  1. Felveszem a karácsonyi listámra, hogy gyógyulj meg. Mondjuk az első helyre. Erőt és kitartást kívánok a gyógyuláshoz és a vizsgákhoz is! :) Hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon aranyos Tőled, hogy így gondolsz rám, köszönöm! :) Majd lesz valahogyan, és csak elrendeződik most már a helyzet.

      Törlés
  2. A legjobbakat kívánom neked, mert tudom milyen érzés, mikor egy kemény betegség megkeseríti az életedet. Kitartást és hajrá! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm! :) A kitartás már kezd fogyni, sajnos úgy érzem eleget tartottam már ki, lehet ez is a gond. :S

      Törlés

Szia!
Jó, hogy itt vagy! Ha van kedved, szólj hozzá a bejegyzésekhez.
Egyéb esetekben kérlek ,ide írj: szepsegcsakneked [kukac]gmail(pont)com